a minap azon tűnődtem, h eddig miért hagytam ki (vagyis ez így nem helyes, m próbálkozás vt, csak nem fogott meg különösebben a téma) az életemből a mindenféle szerepjátékos-beöltözős, agyon erőltetettségeket.
leginkább, mert anélkül is jó..
természetesen másként éljük meg mindannyian az intimitást, de nem tudom, h valóban szexis-e az, ha egy nyuszijelmezbe öltözött csaj térdel a pasi előtt, vagy hogy ne mondjak vadabbat egy elefánt ormányát tölti ki a pasi esze a tangabugyiba...
időnként azért a pasival próbálgatunk ilyen huncutságokat, de őszintén szólva még sose bírtam végig színészkedni, előbb kaptam röhögő görcsöt... vt, h annyira, h nem is tudtuk folytatni :) uh megállapítható, h elég gyenge színésznő lennék...
minden bizonnyal lehetne ezt átéléssel is csinálni, ha nincs önkritikám, ami nevetség tárgyává teszi a hülye szitut, és gondolom, h azok akik ezt az öniróniát ki tudják kapcsolni valóban igen izgalmas felfedezéseket tehetnek.. sőt baromi jól érezhetik magukat... szórakoztató és változatos lehet egyik este csipkerózsika cipellőjét próbálgatni másnap pedig egy olcsó ribancnak lenni... vagy épp heti kétszer kemény vadnyugati cowboynak öltözve hódítani, vagy másnapokon mutogatós bácsit játszani...
nemrég az egyik barátnőm mesélte el az ő egyik hálószobatitkát, miszerint náluk a Piroska és a Farkas dívik... ahol a farkas, a bokrot jelképező kályha mögül teperi le a földre a borozgató Piroskát.. /uh már sejtem, miért cserélték le a fehér szőnyeget az ágy körül.. /
szóval, szerintetek szexi-e ha lökött jelemzekbe bújunk? :)
Utolsó kommentek