szép lassan kuszálódnak kifelé is meg össze is a dolgaim, mint egyébként mindig :)
sikerült pontot tenni a kellemetlen ügy végére, anélkül, hogy bármibe is belekényszerültem volna, igaz nem túl etikusan vittem ezt a hátraarcot véghez. volt ez a nős pasi, akinek a felesége hívott randira ugye.. szerencsére az élet úgy hozta, h kellően elfoglalt voltam, h megússzam a közös randit, illetve mindent meg is tettem, h ez így legyen. szép lassan, csendben ért véget az ügy, egy csúnya véghanggal tarkítva. a nyaralás után még kicsit leveleztünk, aztán ő nem írt.. és én se válaszoltam, m ugye nem vt mire :) aztán múlt 7en véletlenül összefutottunk, de csak éppen egy percre. majd este jött a nagy hisztis levél, h miért tettem ezt vele, meg miért nem mondtam meg h VÉGE (minek is a vége? sztem el se kezdődött... azon kívül h levelezgettünk..) én pedig visszaírtam, h nem tartozok magyarázattal..
aztán van ugye Csoffadtkám, akivel rég nem látott lelki mélységekbe járunk ismét, ami kellően megnehezíti a döntést az Új Srác ügyében. (aki egyébként messze lakik, és így csak keveset láthatnám ellentétben Nemkedvessel..) szóval ez még elég kusza. meg természetesen én is mindent elkövetek, h megnehezítsem önmagam számára a döntést azzal, h hinni akarok.
ajánlok egy új olvasni valót.. úgyis régen tettem :)
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző, az Erato kiskönyvtár sorozatból az Unió kiadásában, az én példányom 1990-es.
maga a könyv egy igen szadista, és megbotránkoztató stílusú iromány, helyenként gusztustalan betétekkel (helyesbítek a nagyrésze gusztustalan), de aki olvasta és élvezte A nagy franciaágyat nem csalódhat túl nagyot. a kritikusok irodalmi szempontból igen magasra becsülik az egyébként közönséges pornográf irományt a verses betétek, és a beszédes nevek miatti párhuzamok végett. (és még sokminden másért.. érdemes egy fél órát szánni Kovács Ilona előszavára, hihetetlen gazdag háttéranyaggal mutatja be Apollinaire művészetét)
(fotó, mint szinte mindig kapu.hu)
Utolsó kommentek